Hövej lakósai egyszerűen élő emberek voltak , anyagi gazdagság nem jellemezte életüket. Az anyagiaknál sokkal nagyobb kincsük volt, melyet kevés kis település mondhat el magáról. A több, mint másfél évszázados höveji csipkevarrás hagyománya, melyet a Hövejen élő asszonyok és lányok generációkon át őriznek és adnak tovább az útókornak. Egy ilyen csipkevarró családban született 110 évvel ezelőtt Pócza Margit a népművészet mestere. Szülei Pócza Gyula és Tóth Ágnes 5 leánygyermeke közül , másodikként látta meg a napvilágot Margit..
A család életét kettétörte a világháború. Édesapját bevitték katonának és kivitték a frontra. Pár hónap múlva kapta a család a hírt, hogy Lublin alatt elesett, akkor volt 36 éves. Az édesanya egyedül nevelte a gyermekeket, nagyszüleik házában.
János nagybátyjuk olyan szeretettel vette őket körül, ahogy Margit néni mondta: " apjuk helyett, apjuk volt". Gyermekéveire rányomta bélyegét, az édesapa evesztésének tudata, édesanyja állandó gyásza és szomrúsága. Nagyanyja és édesanyja szépen tudott kézimunkázni. Példa volt előtte édesanyja Tóth Ágnes híres varró és tervező munkája. Az igazi ösztönzést tőle kapta. A másik kedvenc időtöltése, szórakozása volt a rajzolás és festegetés. A pajtában megrajzolta barátnői és mindazok portréját, akik megkérték rá. Vonzották a fehér papírlapok, melyekre a rétek, mezők viragait rajzolta csokorba. 9-10 évesen már társainak zsebkendőket és kis terítőket rajzolt. Egyre jobban figyelte hogyan hímez édesanyja, " hogyan tekeri a macskatalpat és hogyan pókoz". Egyik nap azzal állt elő: "Édesanyám én is hímezni akarok! Kérek rámát!" Ekkor már a lyukhímzést jól tudta. Innentől fokozatosan elsajátított minden lépést és mesterfokon művelte ősei hagyatékát. Gárdonyi Géza, Mikszáth Kálmán regényei és Petőfi versei jelentették a kikapsolódást számára. Ösztönözték arra, hogy ő maga is megpróbálkozzon versírással. Így később aztán nem csak tervezési és varrási megbízásokat kapott, hanem különböző alkalmakra szolgáló versek írására is felkérték.
A versek, népdalok, állatok szeretete végig kísérik egész életében. 1938 után a kézimunkázásnak, a tervezésnek szentelte életét és minden idejét.
Édesanyja házában gyakran 8-an, 10-en is összejöttek közös kézimunkázásra. Bár ő elsősorban tervezőnek tartotta magát, mégis sok szép darabot készített. , Futókat, szekrénycsíkokat, asztalterítőket, párnavégeket terveztek és hímeztek együtt édesanyjával. Amikor már sok darab kész kézimunka összegyűjt, elindult és az ismerős helyeken Győrben, Sopronban árusította őket. Híre egyre inkább elterjedt és a megrendelések sokasága jött hozzá még külföldről is.
1955-ben lett tagja a Budapest központú Háziipari Export Szövetkezetnek. 1956-ban lett népművész. Ettől kezdve szinte minden évben jelentkezik újabb tervezésekkel az országos kiállításokon, pályázatokon.
Sok díjat nyert. Évente részt vett a Kis Jankó Bori országos kézimunka kiállításon, ahol sok szép sikert ért el, és 1974-ben I. díjat kapott.. Az első díjas kiemelkedő alkotását, a höveji Csipke Múzeumban lehet megtekinteni. Köszönet, unokahúgának, Horváth Rózsikának, aki ezt lehetővé tette, Kézimunkái az ország 7 múzeumában találhatók meg. Szülőfaluja Csipke Múzeumában, Margit néni művészi alkotásai szintén láthatók. Rendszeresen részt vett a megyében és megyén kívüli kiállításokon, elismerést és megbecsülést szerzett a höveji kézimunkának.
Az 1958-as brüsszeli világkiállításon is sikeresen szerepelt. A Népművészet Mestere kitüntetést hímző tudásáért 1975-ben kapta meg.
Keze alól szépség sugárzott a világba.
Margit néni, unokahugával: Horváth Rózsikával
A két testvér: Pócza Rozália tanítónő és Pócza Margit népművészet mestere
Helyszín: Hövej lókút
Saját kezű önéletrajzából néhány gondolat...